A parlamentáris demokrácia – egy olyan politikai rendszer, amely a legkevésbé kedvez az erős személyiségek hatalomra jutásának – időnként meglepetéseket produkál. Egy ilyen meglepetés volt a Marlborough hercegség „hetedik örököse”: Winston Leonard Spencer Churchill – írja Maciej Szymanowski a Do Rzeczy hasábjain.
Úgy tűnhet, hogy Viktor Orbán – aki Alcsútdobozon született, egy olyan apró faluban, amelynek neve („alsó dobozok melletti út”) szinte már mesébe illik, és amelyről még a GPS is könnyen „elveszíti a fonalat” – egészen más történetből érkezett. Churchill-lel ellentétben Magyarország hosszú ideje hivatalban lévő miniszterelnöke nem írta meg saját önéletrajzát – amely Churchill esetében valójában a többkötetes „A második világháború” volt, amiért irodalmi Nobel-díjat kapott. Orbán Viktorról mindössze három életrajz született – különböző időszakokban. Szerzőik (köztük egy lengyel is) egy dologban közösek: a magyar miniszterelnök személyisége iránti alig leplezett csodálatuk idővel ugyanilyen alig leplezett ellenszenvbe fordult.
„A diktátor”, aki 2010 óta megszakítás nélkül nyeri a parlamenti választásokat, amelyek tisztaságát egyetlen nemzetközi szervezet – beleértve az Európai Uniót – sem kérdőjelezte meg.
„Putyin legjobb barátja”, akinek kormányzása alatt Magyarországot a Kreml a barátságtalan országok listájára helyezte.
„Antiszemita”, akit Benjamin Netanyahu „legkedvesebb barátomnak” nevez, megköszönve, hogy izraeli csapatok évek óta játszhatnak nemzetközi mérkőzéseket magyar stadionokban.
Viktor Orbán 1963-ban született fiatal agrármérnök-hallgatók gyermekeként. Szerény körülmények között nőtt fel, és mindmáig visszafogott életet él. Sok kortársához hasonlóan az 1945-ös „felszabadítás” és az 1956-os forradalom szovjet leverésének árnyékában nevelkedett – olyan témák ezek, amelyekről a szülők ritkán beszéltek nyíltan, de a gyerekek félmondatokból és tanárok elejtett megjegyzéseiből mégis megérezték a lényeget. Az antikommunizmust – mondhatni – az anyatejjel szívta magába.
A katonai szolgálat idején kezdett el érdeklődni a lengyel történelem iránt. Később szakdolgozatát is a lengyel antikommunista ellenzékről írta. 1988 márciusában joghallgató barátaival együtt megalapította a Fideszt, amelynek tiszteletbeli elnöke a krakkói Jagelló Egyetem történésze, a második világháború legendás tátrai futára, Wacław Felczak lett. Sokan úgy vélik, hogy Orbán Viktor 1989 júniusában vált igazán politikussá, amikor az 1956-os forradalom vezetőinek újratemetésén nyilvánosan követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását.
Első komoly „stressztesztje”, a valódi realpolitikai leckéje azonban 1994-ben érkezett. A társadalmi átalakulás költségei miatti elégedetlenség felerősítette a Fidesz támogatottságát, majd pártszakadás és erőteljes médiatámadások következtek. A várt 50 százalék helyett a párt alig jutott be a parlamentbe. Ez még értékesebbé tette az 1998-as győzelmet, és annál keserűbbé a 2002-es „győztes vereséget”, amikor bár a Fidesz nyert, a posztkommunista–liberális koalíció többséget szerzett.
A korabeli sajtó hosszú ideig tartó depresszióról írt, amelybe Orbán állítólag ebben az időszakban esett. Ha ez igaz, akkor ez Churchill „fekete kutya” típusú depressziója volt – amelyből új erő születhet. Ebben az időszakban építette újjá a Fideszt tömegpárttá, több mint 100 000 taggal. Ezek az emberek – bélyeggyűjtők, horgászok a Dunán vagy a Tiszán – nem politikai szereplők voltak, hanem olyanok, akik életmódjuk védelmében kezdtek el aktívan támogatni egy pártot.
Eközben Orbán hosszú beszélgetéseket folytatott tudósokkal, üzletemberekkel, médiában dolgozókkal és politikusokkal. Ezekről keveset tudni, mert ritkán beszél róluk. Ha nem lenne Donald Trump közismert szókimondása, azt sem tudnánk, hogy rendszeresen egyeztetnek telefonon az Európai Unióról.
A 2006-os őszi tüntetések leverése szintén fontos epizód volt. Az üldözöttek közül sokan külföldre, például Lengyelországba menekültek. Ekkor lépett színre egy fiatal jogászokból álló csoport, köztük Judit Varga és akkori férje, Péter Magyar, akik jogi segítséget nyújtottak a tüntetőknek.
2010 a Fidesz és Orbán Viktor diadalának éve volt: kétharmados többség, mély gazdasági válság, majd gyors stabilizáció. Az „nincs pénz” politikáját felváltotta az alacsonyabb adók, növekvő jövedelmek és nagy beruházások politikája – valamint egy új középosztály kialakításának feltételei.
A vallási közösségek és több tízezer civil szervezet széles jogokat élveznek, miközben az EU – amely jelentős forrásokat biztosít – büntetéseket is kiszabott Magyarországra, például a migrációs politika miatt.
Orbán Viktor ma is képes biztonsági kíséret nélkül emberek közé menni. Gyermekei tömegközlekedéssel jártak egyetemre. Kevés európai vezető vállalna többórás, cenzúrázatlan kérdezz-feleleket. Inkább introvertált személyiség, aki ritkán nyílik meg – leginkább fiatalok előtt, például erdélyi nyári egyetemeken.
2026-ban, 62 évesen ismét indul a választáson. Sérülések, család – öt gyermek, hat unoka –, valamint felesége támogatása mellett, aki 2022-ben humanitárius konvojt vezetett Ukrajnába.
Magyarország kapcsolatai a térségben stabilak: Belgráddal, Pozsonnyal, Bukaresttel kifejezetten jók, Bécssel és Zágrábbal szintén. Kevesen emlékeznek arra, hogy Magyarország Ukrajna függetlenségének napján az elsők között létesített diplomáciai kapcsolatot Kijevvel.
A Balkánon tett látogatásainak statisztikái pedig önmagukért beszélnek: háromszor annyi látogatás Orbán részéről, mint az Európai Bizottság elnöke és Berlin, illetve Párizs miniszterelnökei együttvéve.
