Elhunyt Á. Fúrús János, Csólyospálos polgármestere – a falu, amelyet két évtizeden át vezetett, gyászba borult.
Az óév utolsó napjai mindig különlegesek: a számvetés ideje, a tervek újratervezéséé, a család és a közösség összegyűléséé. Ám 62 éves korában, hosszú és hősies küzdelem után elhunyt Ábrahám-Fúrús János, a kis Bács-Kiskun megyei település, Csólyospálos szeretett polgármestere. A falu első embere 2006 óta állt a közösség élén, és az elmúlt közel húsz évben olyan maradandó nyomot hagyott maga után, amely generációkon át emlékeztetni fogja az ott élőket arra, mit jelent valóban a közösségért dolgozni.
Polgármestersége idején Csólyospálos átalakult: az utcák, intézmények és közterek új köntöst kaptak. A közintézmények felújítása mellett, mint az iskola, az óvoda és a kultúrház, a helyi infrastruktúra is fejlődött, legyen szó járdákról, közvilágításról vagy közösségi terekről. Évről évre színesebb és gazdagabb lett a település élet, és a rendezvények, hagyományőrző programok mögött mindig ott állt az ő elhivatottsága. Nem csupán szervezett, hanem inspirált is: a fiatalok és az idősebbek egyaránt érezték, hogy munkájában minden tett mögött az emberek szeretete és tisztelete áll.
Az eredmények elismerésre találtak: 2022-ben szakmai körök is felfigyeltek rá, amikor elnyerte az „Év polgármestere Bács-Kiskun megyében” díjat, majd 2024-ben a szülőfalu, Csólyospálos kifejezte háláját a Csólyospálos Kultúrájáért díjjal. Ezek a kitüntetések nem csupán hivatalos elismerések voltak, hanem a közösség szeretetének és tiszteletének szimbólumai.
Á. Fúrús János számára a közösség nemcsak munkahely volt, hanem életforma. A sport mindig is szívügye volt: évtizedeken át rúgta a labdát a CSPFSE csapatában, és aktív tagja volt a Bács-Kiskun Vármegyei Labdarúgó Szövetség társadalmi elnökségének. A sportban, akárcsak a polgármesterségében, mindig példát mutatott: küzdött, bátorított, ösztönzött. A helyi fiatalok számára nemcsak edző és vezető volt, hanem mentor, aki megmutatta, hogy a kitartás, az alázat és a közösségért végzett munka mennyi örömet és sikert hozhat.
Barátai, munkatársai és a falubeliek egyaránt egy mosolygós, segítőkész és elhivatott vezetőre emlékeznek. Mindenki megjegyzi, hogy János úr nem csupán irányított, hanem hallgatott és figyelt is. Az utolsó pillanatig küzdött betegségével, soha nem adta fel a reményt, és minden napot teljes elkötelezettséggel töltött. „Soha nem adta fel, és küzdött az életéért, de végül nem tudta legyőzni a gyilkos kórt” – áll a Csólyospálosi Önkormányzat közleményében.
A gyász nem csupán az önkormányzati hivatal falain belül érezhető. A közösség minden tagja érzi a veszteséget. A falu utcáin, a piactéren, a templom környékén és az iskolákban egyaránt érezhető a hiány. A helyiek gyakran emlékeznek rá: a mindig kedves mosolya, a segítőkészsége, az apró, de fontos figyelmességek mind emlékeztetnek rá, hogy János úr élete nem csupán a hivatalról szólt, hanem az emberekről, akiket szolgált.
Az emlékek színesek és személyesek. Egyik lakó elmesélte, hogy János úr mindig először a falu problémáira figyelt, és csak azután intézkedett. Egy másik arról beszélt, hogy polgármestersége alatt a faluban élő gyerekek és fiatalok számára mindig szervezett sportprogramokat, iskolai és kulturális rendezvényeket, amelyek nemcsak szórakoztatóak, hanem nevelő célzatúak is voltak.
A kultúra és a hagyományőrzés is fontos része volt életének. A falunapokon, jótékonysági rendezvényeken, helyi ünnepségeken mindig ott volt, nemcsak hivatalos szereplőként, hanem aktív résztvevőként, aki inspirálta a közösséget. Az ő személye összekötötte a múltat és a jövőt: tisztelettel emlékezett az elődökre, miközben a fiatalok számára lehetőségeket teremtett a fejlődésre.
A család és a barátok számára János úr mindig a biztonság, a szeretet és a bölcsesség szimbóluma volt. A közösség tagjai gyakran idézik szavait: „Csak akkor ér valamit a munka, ha az emberek életét jobbá teszi.” Ez az alapelv vezérelte egész életét, és a polgármesterség alatt minden döntésében visszaköszönt.
Amikor a betegség jelei jelentkeztek, a közösség aggódott, de János úr mindig megnyugtatta mindenkit: „Minden rendben lesz, folytatjuk, amit elkezdtünk.” Az utolsó hónapokban is aktívan részt vett a döntésekben, a projektek irányításában és a falu életének szervezésében. A közösség értékelte elhivatottságát és bátorságát, hogy még a gyengeség és a fájdalom ellenére sem engedett a feladataiból.
Ahogy a hír elterjedt, az internetes felületeken, a közösségi médiában és a helyi hírportálokon megsokszorozódtak a részvétnyilvánítások. A polgármester kollégái, helyi politikusok, civil szervezetek és szomszédok sorra osztották meg emlékeiket, fotóikat és történeteiket. A kommentekben mindenki hangsúlyozta: János úr élete és munkája példaértékű volt, és a közösség nem feledi el soha.
A temetés napján a falu minden lakója megjelent, hogy tisztelegjen előtte. A gyászmenet csendes, de méltóságteljes volt: a sírnál ott álltak a kollégák, a barátok, a szurkolók és a fiatalok, akik évtizedeken át ismerték és szerették. A szertartás alatt mindenki érezte, hogy a veszteség nem csupán személyes, hanem közösségi is: a falu első embere elment, de az általa teremtett értékek, a fejlesztések és az emberi kapcsolatok tovább élnek.
Az emlékek és az általa hagyott örökség éltetik nevét. A felújított intézmények, a sportpályák, a kulturális rendezvények mind-mind János úr munkájának és elhivatottságának bizonyítékai. A faluban élők generációi emlékezni fognak rá, és az ő példája mindig arra fogja ösztönözni a közösséget, hogy összetartó, elkötelezett és segítőkész legyen.
🕯️ Nyugodj békében, Polgármester úr. Csólyospálos mindig emlékezni fog Rád, és az általad megteremtett közösségi értékek tovább élnek minden utcában, iskolában és közösségi eseményen.
