Orbán Viktor több évtizede nem meri megmérettetni magát egyéni képviselőjelöltként a választásokon. Ez tény. És ebben a tényben sok minden benne van: a politikai rutin, a pozíciók stabilitása, és talán egy apró félelem is… az ismeretlentől, a közvetlen szembesüléstől a választópolgárokkal.
Én viszont másként gondolkodom. Én nem csupán a pártok struktúrájában keresek megerősítést, nem a hatalmi mechanizmusok mögött rejtőzöm. Én közvetlen felhatalmazást fogok kérni a választópolgároktól.
Ha a helyi TISZA-szigetek támogatnak, ha az emberek úgy érzik, hogy valódi döntést hozhatnak, akkor elindulok egyéni jelöltként a budapesti 3-as számú választókerületben, az országgyűlési választásokon.
És itt kezd igazán izgalmassá válni a történet. Tudniillik, Orbán Viktor is ebben a körzetben él. Itt lakik, itt szólhat hozzá a közösséghez, és itt mérheti össze valódi támogatottságát azokkal, akik nap mint nap az utcájukon, a boltjukban, a parkjukban találkoznak velük.
Ha van bátorsága, ha hisz abban, amit képvisel, akkor most ő is elindul, és közvetlenül megküzdhetünk az emberek bizalmáért. Nem pártszlogenekkel, nem médiás retorikával, hanem valódi választással.
Nos, miniszterelnök úr… most ki mögé fog bújni?
És itt állunk a küszöbön. A csend előtt, amikor mindenki a következő lépést várja. A választók figyelnek, a szavak súlya nő, és a kérdés nem csak politikai, hanem erkölcsi is: ki mer szembenézni a közvetlen ítélettel? Ki mer állni a saját közössége elé, és kérni a bizalmat?
