Ha már francia pezsgő…
Tudjátok, mi a különbség a tökös, hazájukat szerető francia milliárdosok és a közbeszerzéseken felhízlalt orbáni oligarchák között?
Az egyik a válság idején pénzt, energiát és tudást áldoz, hogy segítse az országát, megmentse a munkahelyeket és támogassa a közösséget. A másik meg hárommilliárd forintnyi adófizetői pénzből szervez születésnapi bulit a legújabb feleségének egy francia luxuskastélyban, miközben itthon gyerekek fagynak meg a penészes falak között.
A francia milliárdos borászatot épít, kulturális alapítványt támogat, ösztöndíjakat hoz létre. Az orbáni oligarcha meg kastélyokat vásárol, jachtokon ünnepel, és még a saját népétől is elveszi az utolsó morzsát.
Ali Baba és a negyven rabló ötmillió forintot is sajnál a miskolci gyermekotthonban sínylődő gyerekektől – ahol a falak omlanak, a penész mindent beborít, és az életveszély mindennapos. De a pezsgő hideg, a libamáj friss, a zenekar pedig Párizsból érkezett.
Miközben a magyar családok hónapról hónapra küzdenek a túlélésért, ők a „nemzeti burzsoázia” nevében szórják a közpénzt. És ha valaki szólni mer, azt elnémítják – mert náluk a hatalom nem szolgálat, hanem magánvállalkozás.
Egy ország, ahol az oligarcha születésnapja többe kerül, mint egy város kórházának éves költségvetése – ott már nem a pezsgő, hanem a lelkiismeret forr fel.
