Levente egy apró észak-magyarországi faluban nőtt fel — egy olyan helyen, amiről ritkán hallanak, és amelyet nehéz megtalálni a térképen. Édesanyjával élt — egy erős és akaratos nővel, aki egyedül gondoskodott a háztartásról és fiáról. Pénz szinte sosem volt, de otthonukban mindig melegség, támogatás és hit uralkodott a jövőben.
Gyerekkorától kezdve Levente különös szenvedéllyel talált vigaszt — gyufából készített szobrokat. Osztálytársai nevettek: „Mi értelme van ennek?” De ő folytatta, mert minden gyufaszálban életet látott.
Egy nap elkészített egy rókát. Olyan élethű volt, hogy szinte úgy tűnt — bármikor felugorhat és elszaladhat az erdőbe.
Amikor a munka fényképei véletlenül felkerültek az internetre, az emberek először nem hittek a szemüknek: „Ez lehetetlen!” De hamarosan meghívták egy kiállításra, majd a televízióba is. A kisfiú a kicsiny magyar faluból igazi csillaggá vált.
De Levente mindig azt mondta:
— Az inspirációm az anyukám. Ő tanított meg küzdeni és soha nem feladni, még akkor sem, ha mindenki azt mondja, hogy hiábavaló.
Ma a neve millióknak ismert, és művei világszerte elkelnek. De a szívében ugyanaz a egyszerű falusi fiú maradt, aki bebizonyította: még a semmiből is fel lehet gyújtani a saját csillagunkat, ha hiszünk magunkban, és szeretjük azokat, akik mellettünk vannak.
